1508-ban az Egyházi Állam (II: Gyula pápa) a Német-Római Császárság (Miksa császár) és Franciaország (XII. Lajos király) Cambray-ban szövetséget kötöttek a Velencei Köztársaság ellen.
A szövetségesek szerették volna elérni, hogy Magyarország is csatlakozzon a Velence- ellenes ligához, és ezért felkínálták a velencei uralom alatt levő Dalmáciát. A magyar király, II. (Jagelló) Ulászló azonban nehezen kötelezte el magát Velence ellen, hiszen a Köztársaság Magyarországot anyagilag támogatta, a törökök előrenyomulása ellen pedig természetes szövetségesnek kínálkozott Velence. Így halogató lépéseket tett, melynek következményeként 1510-ben országgyűlés elé vitte a kérdést.
Velence is megtette az ellenlépéseket és követet küldött a magyar királyi udvarhoz. A követ, Pasqualigo Péter levelezéséből értesülhetünk a szóban forgó országgyűlésről is, mert az eddig feltárt hazai források egyelőre még nem erősítik meg az 1510. évi országgyűlés tényét.
Az országgyűlést először Székesfehérvárra hívták össze, majd a pestisjárvány kitörése miatt a köznemesek 40 megbízottat küldtek Tatára, ahol a királyi udvar és a főurak tartózkodtak. A főrendek és a királyi udvar ugyanis május 23-án Visegrádról Tatára tették át székhelyüket, s itt folytatták diplomáciai tárgyalásaikat. A tárgyalások alatt kirajzolódott az esztergomi érsek (Bakócz Tamás) és a nádor (Perényi Imre) ellentéte. Az előbbi Velence pártján állt, míg az utóbbi inkább az érsekkel – mintsem Velencével – szemben foglalt állást.
Az országgyűlés – az említett feljegyzés szerint - június 24-én kezdődött. A tatai tárgyalásokon részt vett a lengyel követ, gr. Leonard Nogarola és Cuspisianus német-római követek, Louis Helie francia követ (utóbbi a liga nevében szólalt fel). A velencei követ mellett Achilles De Grassis pápai követ állt, mert ekkorra az Egyházi Állam már nem támogatta a ligát. A követek a főrendek előtt július 3-án szólalhattak fel, addig háttéralkudozások voltak.
Jelentős esemény volt július 10-én, mikor a pápai követ II. Ulászló királynak átadta a II. Gyula pápa által 1509 karácsonyán megáldott díszkardot és pallost, előbbi ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. A Szentszék ezzel próbálta a magyar rendeket a török elleni hadjáratra buzdítani, hogy ne Velencével háborúzzon.
Tatán végül a Velence-ellenes párt került ki győztesen, de erő, akarat és pénz hiányában konkrét lépések ez irányban nem történtek.
Tatát a főnemesség július második felében, a király pedig augusztus 10-én hagyta el a közelgő pestis miatt.

Forrás: Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata