Az Öreg-tó partján álló, szabályos alaprajzú vár. Az eredetileg négy saroktornyos, kétszintes árkádsorral keretezett központi udvaros belső várból csak a K-i torony és a háromszintes DK-i szárny áll. A torony falán láthatók a kétszintes várkápolna maradványai. A belső vár tóra néző homlokzatához a középkorban pillérekre támaszkodó terasz kapcsolódott. A maradványokat a 19. században jelentős mértékben átalakították. A belső várat vizesárokkal övezett, sarkain bástyákkal erősített külső vár veszi körbe. Jelenlegi kapuja a középkoritól kissé délebbre az ÉNy-i falon nyilik. A Lackfiak 14. századi vára 1397 után került kirányi kézbe. A Zsigmond által átépíttetett várat 1426-ban elzálogosították Rozgonyi Istvánnak. Később újra királyi vár volt leszámítva az 1490-1494 közötti időszakot, amikor Corvin Jánosé. Mohács után a két király váltakozva birtokolta, végül Perényi Péterhez került. 1543-ban foglalta el a török. Végvárként majd a Rákóczi szabadságharc alatt sűrűn cserélt gazdát. A Rákóczi szabadságharc után Krapf Józsefé, akitől az Esterházy család vásárolta meg és birtokolta 1945-ig. Mai alakját az 1897-ben végzett nagyszabású átalakítás során nyerte el. A vár É-i oldalán 1965-1972 között feltárt Zsigmond-kori palota romjai 1972-1979 között helyreállítva.

Forrás: Magyarország műemlékjegyzéke - Komárom-Esztergom megye (KÖH 2006)