Szabadon álló, L alaprajzú, kétszintes, csonkakontyolt nyeregtetős malomépület. Az épülethez a D-i és a K-i oldalon csatlakozó, nyeregtetős bejárati toldalékkal, a Ny-i oldalon a duzzasztógát felett kontyolt nyeregtetős lefedéssel. A malom Ny-i oldalán öt malomkerék. Az L, Ny-i szárnyában helyezkedik el az egykori üzemtér, amely díszes, volutás kialakítású pillérekkel alátámasztott, fafödémmel két szintre osztott. Az egyik pilléren 1753-as évszám. Az L másik szárnya, kéttraktusos, részben boltozott. Korábbi malom felhasználásával épült a 18. század közepén, 1753-ban leégett s 1755-ben újjáépítették. 1904-ig részesmolnárok bérelték. 1921-1950 között a Johannesz molnárcsalád bérelte. 1950-ben a Terményforgalmi Vállalat tulajdonába került s 1953-ban modernizálták. Az őrlést 1968-ban szüntették meg, berendezését 1973-ban leszerelték. 1982-1985 között elkezdődött felújítása, amely félbemaradt. Nevét a hagyomány szerint az emeleti stukkódíszes mennyezetű teremről kapta, amely az 1980-as évek közepén megsemmisült.

Forrás: Magyarország műemlékjegyzéke - Komárom-Esztergom megye (KÖH 2006)